Bár Nápolyban született, az Empoliban kezdett játszani, első felnőtt csapata is ez volt. Kisebb megszakításokkal egészen 1996-tól 2004-ig a kiscsapat játékosa volt. Az Empoli 1997-től 1999-ig alacsonyabb osztályú csapatoknak, név szerint az Iperzolának (jelenleg az ötödosztályban szerepel), a Varesének (harmadosztály) és a Viareggiónak (szintén harmadosztály) adta kölcsön őt. Még itt játszott, mikor először be lett hívva a válogatottba. 2004-ben, az Empoli kiesésekor igazolt az Udineséhez, amely vele, valamint többek között Iaquintával és di Michelével rögtön negyedik lett.  Az udinei csapat így a BL selejtezőjében indulhatott. 2007-ben a csapat kapitánya lett, valamint 2012-ig szerződést hosszabbított.  A 2009-10-es szezon pályafutása eddigi legsikeresebb idénye, jó esélye van, hogy megszerezze a gólkirályi címet.   A válogatottban 2002-ben, még Giovanni Trapattoni regnálása idején mutatkozott be. Az ellenfél Törökország volt. Egészen 2007-ig a mindenkori szövetségi kapitány kevésszer hívta be, akkor is csak barátságos meccsekre. Ekkor szerezte vissza stabil helyét a válogatottban. 2008-ban, az Eb-selejtezőkön már állandó kerettag volt, és jól is játszott, Ukrajna ellen például két gólt szerzett. Az Európa-bajnokságon, bár játszott, játéka amiatt marad emlékezetes, hogy a spanyolok elleni büntetőpárbajban a saját lövését elhibázta. Ezzel döntetlen lehetett volna az állás, ehelyett Spanyolország jutott tovább.