A szeptember 21. és október 6. közötti összevont válogatott szünetben négy Nemzetek Ligája-fordulót játszottak le, és az olasz válogatott egy hazai vereségből indulva hét ponttal zárta az időszakot. Roberto Mancini második kapitányi ciklusának első négy mérkőzése után Olaszország az A-liga 1. csoportjában második: három ponttal Franciaország mögött, eggyel Belgium előtt áll. Utolsó már nem lehet, a negyeddöntő kérdése novemberre marad.
Összefoglalónk a hivatalos olasz szövetségi (FIGC) közleményekre, sajtótabellókra és tudósításokra épül, és a Serie A felől nézi a négy mérkőzést: kik képviselték a bajnokságot a csoport négy keretében, és mit jelent ez az október 10-én kezdődő hatodik fordulóra nézve. Négy mérkőzés kevés minta, ezért az eredmények sorrendje és a számok érdekelnek, nem az ítéletek.
Rómától Bolognáig: egy hazai vereség, és ami utána jött
A sorozat szeptember 25-én a római Stadio Olimpicóban kezdődött. A belga válogatott a 20. percben Godts góljával szerzett vezetést, a 69. percben pedig az 58. percben beálló Lukebakio döntötte el a mérkőzést; a Goal.com szerint kontratámadásból. A végeredmény 0–2 lett, a hivatalos szövetségi tabelló és a sajtójegyzőkönyvek egyaránt 47 155 jelen lévő nézőt rögzítettek. Az olasz kezdőcsapat 4-3-3-as felállásban lépett pályára: Donnarumma – Di Lorenzo, G. Mancini, Coppola, Calafiori – Barella, Tonali, Romano – Kean, Francesco Pio Esposito, Cambiaghi.
Mancini a Rai-nak adott, az Adnkronos által közölt nyilatkozatában két félidőre bontotta a mérkőzést: „Nel primo tempo il Belgio ha giocato meglio di noi e siamo stati in difficoltà. Nel secondo abbiamo fatto meglio noi, ma senza sfruttare le opportunità.” Magyarul: az első félidőben a belgák voltak jobbak, a másodikban az olaszok, de a helyzeteiket nem használták ki.
Három nappal később, Bursában a FIGC szerint nyolc helyen változott a kezdőcsapat, és az olaszok a szünetre 3–0-s előnyt szereztek. Bastoni a 9. percben szögletből talált be, Frattesi a 22. percben – az Eurosport leírása szerint Kayode lövésének kipattanójából – növelte az előnyt, majd Kayode is betalált debütáló góljával (27–29. perc, a források eltérnek). Barış Alper Yılmaz a második félidő elején szépített, az 50. percben Francesco Pio Esposito állította be a 4–1-es végeredményt, az Eurosport szerint Tonali kapufáról visszapattanó lövése után. Ugyanez a kiadó írja le, hogy az 56. percben a videóbíró érvénytelenítette Yılmaz második gólját, mert Oğuz Aydın lesen állva zavarta Donnarummát; ezt más forrás nem rögzíti.
Mancini a FIGC-nek egy megszorítással dicsérte a csapatot: „Per sessanta minuti sono stati bravissimi, poi sono un po’ calati.” – hatvan percig nagyon jól játszottak, aztán kissé visszaestek. A Sky-nak pedig így mérte a győzelmet: „Questa vittoria equivale alla sconfitta col Belgio, non conta nulla.” – annyit ér, mint a belga vereség, önmagában semmit.
A harmadik forduló a csoport éllovasánál, a Saint-Denis-i Stade de France-ban következett, október 2-án. Az első félidő gól nélkül telt. Az 55–56. percben Michael Olise közvetlen szabadrúgásból, a kapufa és a léc találkozásáról vette be Donnarumma kapuját, gólpassz nélkül. Az egyenlítés a 68. percben jött: az Il Giornale leírása szerint Alessandro Bastoni Da Cunhától szerzett labdát, és maga fejezte be az akciót. A hajrában a francia csapat emberhátrányba került (erről lentebb külön), gól azonban már nem esett, a vége 1–1 lett. Mancini az Il Fatto Quotidiano által közölt nyilatkozatában a fejlődés jelét látta: „Volevo un altro segnale di miglioramento del nostro percorso ed è arrivato.” – a csapat útjának újabb előrelépését várta, és megkapta.
Bolognában, október 5-én a FIGC szerint – és Mancini saját szavaival is – kilenc változás volt a francia mérkőzéshez képest. Scamacca a 26. percben Di Lorenzo jobb oldali beadásából szerzett vezetést, Aral Şimşir a 60–61. percben egyenlített. A 63–65. percben Calafiori fejjel, Barella szabadrúgás-beadásából talált be – az Il Post szerint első gólját szerezte a válogatottban –, a 87–88. percben pedig Pio Esposito zárta le az eredményt; a Goal.com szerint Doumbia blokkolt lövése után Romano lapos középre adásából. A Dall’Arában a szövetségi tabelló és két további forrás egyaránt 30 040 jelen lévő nézőt rögzített. Mancini a rotációról: „Sapevamo che cambiando nove giocatori qualcosa avremmo perso, ma non potevamo fare altrimenti.” – tudták, hogy kilenc változtatással veszítenek valamit, de nem tehettek mást; a FIGC szerint hozzátette, hogy ez volt a negyedik mérkőzés tizenegy napon belül.
Az eredménysorból – 0–2, 4–1, 1–1, 3–1 – könnyű fordulatot olvasni, a részletek azonban óvatosabb képet adnak. A két győzelem a csoport pont nélkül álló csapata ellen született, 7–2-es összesített gólkülönbséggel. Franciaország és Belgium ellen a mérleg két mérkőzésből egy pont, 1–3-as gólkülönbséggel. A hét pont tehát nem az erősebb ellenfelek legyőzéséből, hanem a gyengébb elleni kötelező feladatok teljesítéséből és egy idegenbeli döntetlenből állt össze. Mancini bursai mondata – hogy a győzelem önmagában semmit sem ér – ebben az összefüggésben inkább pontos leírásnak tűnik, mint szerénységnek.
Ami ténylegesen változott, az a gólszerzés módja. Rómában az olasz csapat nem talált be, a következő három mérkőzésen nyolcszor. A beszámolók leírása szerint ebből kettő pontrúgásból született (Bastoni szögletgólja, Calafiori fejese), három kipattanóból vagy második labdából (Frattesi és kétszer Pio Esposito), egy beadásból (Scamacca), egy labdaszerzés után (Bastoni Saint-Denis-ben); Kayode góljának előzményét az ellenőrzött források nem részletezik. Nem egyetlen begyakorolt minta: a csapat a tizenhatoson belül többször ért oda a második labdákhoz.
A rotáció is a sorozat része volt: Mancini 24 játékost szerepeltetett, minden percet csak Donnarumma játszott végig, mind a négy mérkőzésen pályára lépett viszont Tonali, Frattesi, Doumbia és Pio Esposito is.
A tabella és a novemberi számtan
A csoport másik négy mérkőzése: Törökország–Franciaország 0–1, Belgium–Franciaország 0–1, Belgium–Törökország 3–0 és Franciaország–Belgium 4–1. Az állás négy forduló után, két adatszolgáltató egyező közlése és a nyolc eredményből végzett saját ellenőrzésünk szerint (az UEFA hivatalos tabelláját nem tudtuk lekérni):
Franciaország – 4 mérkőzés, 3 győzelem, 1 döntetlen, 0 vereség, 7–2, +5, 10 pont
Olaszország – 4 mérkőzés, 2 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, 8–5, +3, 7 pont
Belgium – 4 mérkőzés, 2 győzelem, 0 döntetlen, 2 vereség, 6–5, +1, 6 pont
Törökország – 4 mérkőzés, 0 győzelem, 0 döntetlen, 4 vereség, 2–11, −9, 0 pont
A tét az UEFA 2026/27-es kiírása szerint: a csoportelső és a csoportmásodik a 2027. március 25. és 30. közötti negyeddöntőbe jut, a négyes döntőt 2027. június 9. és 13. között rendezik. A négy A-ligás csoport harmadikjai közül a két jobb helyezett közvetlenül bennmarad, a két gyengébb a B-liga csoportmásodikjai elleni A/B osztályozóba kerül, szintén márciusban. A csoportnegyedikek közül a két jobb ugyanebbe az osztályozóba jut, a két gyengébb kiesik a B-ligába.
Az alsó határ egyszerű. Törökországnak két mérkőzés van hátra, legfeljebb 6 pontig juthat, Olaszországnak már most 7 pontja van – így utolsó nem lehet. Ha viszont mindkét novemberi mérkőzését elveszíti, Franciaország 13, Belgium legalább 9 pontra jut, Olaszország pedig 7 ponttal harmadik lesz. A legrosszabb eset tehát a harmadik hely, és ebben az esetben a többi csoport harmadikjaival való összevetés dönt arról, hogy közvetlen bennmaradás vagy osztályozó következik.
A novemberi program: november 12-én, csütörtökön Olaszország–Franciaország Milánóban, a Stadio Giuseppe Meazzában, november 15-én, vasárnap Belgium–Olaszország Brüsszelben, a Stade Roi Baudouinban, mindkettő 20:45-kor. Ugyanezekben a fordulókban Törökország november 12-én Belgiumot fogadja, november 15-én pedig – a menetrendből következően, külön nem ellenőrizve – Franciaország ellen játszik. Az UEFA 2026/27-es szabályzata szerint pontegyenlőségnél először az egymás elleni eredmény dönt. Ebből a saját számításunk szerint a következő forgatókönyvek adódnak:
Győzelem Brüsszelben: a negyeddöntő biztos, bármi történik Milánóban. Két győzelemmel Olaszország csoportelső, mert Franciaországgal azonos pontszám esetén is az egymás elleni eredmény (1–1 és győzelem) dönt az olaszok javára.
Győzelem Milánóban, döntetlen Brüsszelben: 11 pont, a negyeddöntő biztos, mert Belgium legfeljebb 10 pontig juthat. A csoportelsőség akkor az olaszoké, ha Franciaország nem nyer Törökország ellen.
Két döntetlen: 9 pont, a negyeddöntő akkor, ha Belgium nem nyer a török–belga mérkőzésen.
Győzelem Milánóban, vereség Brüsszelben: 10 pont, ebben az esetben a két török mérkőzés eredményén múlik a sorrend. Belga–török döntetlen esetén például Belgium is 10 pontra jut, és az egymás elleni eredmény miatt megelőzi Olaszországot.
Vereség Milánóban, döntetlen Brüsszelben: 8 pont, a negyeddöntőhöz az kell, hogy Törökország legyőzze Belgiumot.
Brüsszeli vereség, Milánóban legfeljebb döntetlen: harmadik hely.
A számításból az is következik, hogy Franciaország matematikailag még nem biztos továbbjutó – két vereség és két belga győzelem esetén harmadik lehet –, Belgium pedig a bennmaradásban sem biztos, mert Törökország még elérheti a 6 pontját. Mancini a bolognai mérkőzés után a FIGC-nek így fogalmazott: „Probabilmente ci andremo a giocare la qualificazione in Belgio” – a továbbjutásról valószínűleg Belgiumban döntenek. A fenti lista szerint ez pontos: a brüsszeli győzelem minden más eredménytől függetlenül elég.
Serie A-szál: 24 játékosból 16 bajnoki klubtól
A FIGC szeptember 18-i, 34 fős listáját két csere egészítette ki: Cristante helyére a comói Samuele Ricci, Dimarco helyére az Aston Villában futballozó Matteo Ruggeri került. A teljes, 36 fős névsorból tíz játékos szerepel külföldi klubnál. A négy mérkőzésen pályára lépett 24 olasz játékosból 16 Serie A-klubé, nyolc külföldi klubé. A klubokat a hivatalos szövetségi listából vettük át; az a nyári klubváltásokat már tükrözi.
A Serie A-játékosok klubonként:
Inter (3): Barella, Bastoni, Francesco Pio Esposito
Atalanta (3): Scalvini, Raspadori, Scamacca
Napoli (2): Di Lorenzo, Vergara
Cagliari (2): Romano, D. Maldini
Egy-egy játékos: Roma (G. Mancini), Bologna (Cambiaghi), Como (Kean), Lazio (Frattesi), Fiorentina (Fagioli), Sassuolo (S. Esposito)
A külföldi klubok játékosai:
Anglia (5): Donnarumma (Manchester City), Calafiori (Arsenal), Tonali (Tottenham), Kayode (Brentford), Ruggeri (Aston Villa)
Franciaország (1): Coppola (Paris FC)
Portugália (1): Doumbia (Sporting CP)
Németország (1): Zoma (Nürnberg)
A keretből nem lépett pályára Carnesecchi, Vicario, Pessina, Ricci, Inácio, Ahanor, Ghilardi, Kouadio és Mandragora.
Beszédesebb, hogyan oszlottak meg a kezdőhelyek. A négy kezdőcsapat 44 helyéből – a jegyzőkönyvek alapján végzett saját számításunk szerint – 29-et Serie A-játékos, 15-öt külföldön futballozó töltött be. A légiósok kevesebben voltak, de a gerincben álltak: Donnarumma minden percet végigjátszott, Tonali háromszor kezdett és egyszer csereként szállt be, Calafiori, Kayode és Ruggeri két-két kezdést kapott. A gólokban fordított az arány: a nyolc olasz gólból hatot Serie A-játékos szerzett – négyet az Inter két játékosa, Bastoni és Pio Esposito, egyet-egyet Frattesi (Lazio) és Scamacca (Atalanta) –, kettőt Kayode (Brentford) és Calafiori (Arsenal).
Serie A-játékosok a másik oldalon
A csoport másik három keretében 13 Serie A-játékos szerepelt, közülük 11 lépett pályára. A klubokat keretenként két-két egyező, klubokkal közölt sajtólistából vettük át, mert a francia és a belga szövetség közleményét nem tudtuk lekérni.
Belgium (Mark van Bommel kapitány), hat Serie A-játékos a keretben: De Winter (Milan), Moreira (Milan), Theate (Bologna), De Bruyne (Napoli), Keita (Parma), De Ketelaere (Atalanta). Pályára lépett De Bruyne az első három fordulóban, kezdőként – a liège-i, Törökország ellen 3–0-ra megnyert mérkőzésen két gólt szerzett –, De Ketelaere mind a négy mérkőzésen (háromszor kezdőként, egyszer csereként), Moreira az 1., a 2. és a 4. fordulóban, Keita a 4. fordulóban csereként. De Winter és Theate egyik ismert jegyzőkönyvben sem szerepel pályára lépőként; a harmadik fordulós belga cseréket csak egy forrásból láttuk.
Franciaország (Zinédine Zidane kapitány), hat Serie A-játékos a keretben: Maignan (Milan), Rabiot (Milan), Diouf (Inter), Kalulu (Juventus), Koné (Roma), Da Cunha (Como). Mind a hatan pályára léptek: Maignan háromszor kezdett, Rabiot, Koné és Da Cunha két-két kezdés mellett egyszer csereként is szerepelt, Kalulu és Diouf kétszer kezdett.
Törökország (Vincenzo Montella kapitány), egy Serie A-játékos a keretben: Zeki Çelik (Juventus), aki mind a négy fordulóban kezdett, így mindkét olasz elleni mérkőzésen is. Kenan Yıldız és Hakan Çalhanoğlu nem szerepelt a keretben; ezt három lista egyezően mutatja.
Két klubváltásra érdemes figyelni: a belga keretlistán Lukaku a Fenerbahçe, Openda a Lyon játékosaként szerepel, így egyikük sem Serie A-játékos. Saelemaekers nem volt a keretben.
A bajnokság jelenléte a két erősebb ellenfél elleni mérkőzésen volt sűrűbb. Rómában a belga kezdőcsapatban három Serie A-játékos állt (De Bruyne, De Ketelaere, Moreira), Saint-Denis-ben a franciáknál négy (Maignan, Rabiot, Kalulu, Da Cunha), az olaszoknál hét: a 22 kezdőből tizenegy. A csoportban összesen 27 Serie A-játékos lépett pályára. Klubonként: Inter és Atalanta 4–4, Milan és Napoli 3–3, Juventus, Roma, Como és Cagliari 2–2, Bologna, Parma, Lazio, Fiorentina és Sassuolo 1–1.
Két kiemelt esemény: Upamecano két lapja és a bajnoki gólszerzők
A Saint-Denis-i mérkőzésen Dayot Upamecano a 74. percben kapott sárga lapot, a 85. percben pedig a második sárga után kiállították. Ezt több mint három, egymástól független forrás kifejezetten állítja, köztük a szövetségi tabelló is. A szövetségi tabelló kiállítottként csak őt tünteti fel; olasz részről Fagioli, Kean, Vergara és Bastoni kapott sárga lapot, utóbbi a 90+3. percben.
Az időzítés fontos az eredmény értelmezéséhez. Mindkét gól a kiállítás előtt esett, a döntetlen tehát tizenegy a tizenegy ellen alakult ki; az emberelőny öt percet és a hosszabbítást jelentette. Mancini a 89–90. percben Fagioli helyére Scamaccát küldte pályára, a Corriere dello Sport szerint pedig a Rai-nak azt mondta: „abbiamo provato a vincere” – megpróbáltak nyerni. Az eredmény nem változott, és a tabellán ez az egy pont választja el Olaszországot Belgiumtól.
A gólszerzők közül három név a bajnoki idény felől is érdekes. Francesco Pio Esposito (Inter) mind a négy mérkőzésen pályára lépett, háromszor kezdőként, és két gólt szerzett, a másodikat Bolognában csereként. Alessandro Bastoni (Inter) az utolsó három mérkőzésen kezdett, és két gólt szerzett; a Saint-Denis-i hozta az egy pontot. Gianluca Scamacca (Atalanta) kétszer csereként, Bolognában kezdőként játszott, és ott megszerezte a nyitógólt. Scamacca és Pio Esposito szerepe összefüggött: Bursában Scamacca Pio Esposito helyére állt be, Bolognában fordítva, és ezen a mérkőzésen mindketten betaláltak.
Ebből bajnoki következtetést csak óvatosan lehet levonni. Annyi rögzíthető, hogy az Inter három olasz válogatottja mellett Diouf is pályára lépett a szünetben, a klub pedig október 10-én a Parmát fogadja.
A magyar válogatott: ugyanannyi pont, más ligában
A magyar válogatott a B-liga 2. csoportjában az olaszéhoz hasonló utat járt be: vereséggel kezdett, majd hét pontig jutott. Az eredmények: Magyarország–Ukrajna 0–1 Budapesten, Észak-Írország–Magyarország 0–0 Belfastban, Magyarország–Georgia 1–0 Budapesten Kerkez Milos góljával, végül Ukrajna–Magyarország 1–2 a szlovákiai Nagyszombatban, semleges pályán, Tóth Milán és Csinger Márk góljaival. Az állás négy forduló után:
Észak-Írország – 4 mérkőzés, 2 győzelem, 2 döntetlen, 0 vereség, 4–0, 8 pont
Magyarország – 4 mérkőzés, 2 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, 3–2, 7 pont
Ukrajna – 4 mérkőzés, 1 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség, 2–5, 4 pont
Georgia – 4 mérkőzés, 0 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség, 0–2, 2 pont
A B-ligában a csoportelső feljut az A-ligába, a második A/B osztályozót játszik, a harmadik bennmarad, a negyedik B/C osztályozóba kerül. A hátralévő két mérkőzés: november 14-én Georgia–Magyarország Tbilisziben, november 17-én Magyarország–Észak-Írország a Puskás Arénában. A magyar keretben – a szeptember 15-én közölt névsor és a szünet közbeni pótlások alapján – nem volt Serie A-klub játékosa. A magyar légiósok szereplését testvéroldalaink tárgyalják.
Amit nem közlünk
A bursai és a Saint-Denis-i nézőszámot. Bursára jelen lévő nézőként csak egy forrás ad számot, a francia mérkőzés egyetlen forrásban szereplő száma pedig nincs jelen lévő nézőként megjelölve.
Azt, hogy Bolognában nem volt kiállítás. Kiállítást senki sem említ, de a hiányát csak két független forrás mondja ki, a házszabály hármat kér. Ugyanezért nem részletezzük a Törökország–Franciaország mérkőzés két forrás által leírt kiállítását.
Godts római góljának gólpasszadóját, a Franciaország–Belgium mérkőzés helyszínét és gólszerzőit: ezeket nem tudtuk kellő számú forrással megerősíteni.
Az EB-selejtező sorsolására gyakorolt hatást. Egy olasz lap szerint a legalább harmadik hely kedvező kiemelést jelent, ezt az UEFA anyagaiból nem tudtuk igazolni.
Mancini kinevezésének pontos dátumát, a keretmódosítások okait, bármilyen egészségi információt, a kapitány jövőjéről szóló találgatásokat, valamint a gólszerzők bajnoki gólszámait – ezek nem tartoznak az ellenőrzött anyaghoz.
A csapdák, amelyekkel dolgoztunk
Elavult oldalak: egy augusztusi tabella minden csapatot nulla ponttal mutatott; egy júliusi menetrend a milánói mérkőzés helyszínét még kijelöletlenként közölte; a bolognai mérkőzés egyik meccsoldala október 7-én is eredmény nélkül állt, és egy hivatalos csapatoldal az október 5-i Ukrajna–Magyarország mérkőzést is közelgőként jelezte.
Téves következtetés: egy eredményoldal szerint Franciaország matematikailag továbbjutott. A számítás szerint ez nem igaz.
Rossz sportág és rossz év: egy „İtalya–Türkiye 3–1” című találat röplabda-eredmény volt, a francia–olasz mérkőzésre keresve pedig egy 2024-es, 1–3-as jegyzőkönyv is előjött, azonos webcímszerkezettel.
Önellentmondó cím: egy oldal 0–1-es török–olasz eredményt írt a címben, miközben a szöveg 4–1-es olasz győzelemről szólt.
Eltérések: három különböző stadionnév Bursára, egy-két perces szórás Kayode, Calafiori és Yılmaz góljánál, és egy szeptember 25-i hírügynökségi cikk október 7-i módosítási dátummal.
Kivonatolási hibák, szó szerinti újralekéréssel kiszűrve: kitalált gólkülönbségek, rossz keresztnév a török gólszerzőnél, egy nem létező csere, Cherkinek tulajdonított gólpassz Olise szabadrúgásgólja előtt, Çalhanoğlu a török keretben, és egy „nem volt kiállítás” mondat olyan szövegből, amelyben ilyen nem szerepel.
Félreérthető mondat: egy „0–3 Liège-ben” fordulat a török válogatott vereségére vonatkozott, nem az olaszokéra.
Elavult szabályok: a csoportharmadikok sorsát egy korábbi összefoglaló még egyszerűsítve írta le, egy hazai portál a B-liga tétjét a régi rendszer szerint ismertette, egy kiadvány pedig a gólkülönbséget tette az első holtversenyszempontnak az egymás elleni eredmény helyett.
Összekevert események a magyar csoportban: egy lexikonszócikk sárga lapokat sorolt a gólszerzők közé, egy adatszolgáltató fordított gólsorrendet adott a nagyszombati mérkőzésen.
A folytatás
A Serie A hatodik fordulója október 10. és 12. között zajlik. A kiemelt mérkőzések több helyen is összekötik a bajnokságot a válogatott szünettel:
Inter–Parma, október 10., szombat, 18:00. Az Inter részéről Barella, Bastoni, Pio Esposito és Diouf, a Parma részéről Keita lépett pályára a csoportban.
Como–Roma, október 11., vasárnap, 12:30. A Comótól Kean és Da Cunha, a Romától G. Mancini és Koné szerepelt.
Sassuolo–Milan, október 11., vasárnap, 18:00. A Sassuolótól S. Esposito, a Milantól Maignan, Rabiot és Moreira lépett pályára.
Cagliari–Juventus, október 11., vasárnap, 20:45. A Cagliaritól Romano és D. Maldini, a Juventustól Kalulu és Zeki Çelik játszott.
A válogatott novemberben tér vissza: november 12-én, csütörtökön 20:45-kor Olaszország–Franciaország Milánóban, november 15-én, vasárnap 20:45-kor Belgium–Olaszország Brüsszelben. A fenti számtan szerint a brüsszeli győzelem önmagában elég a negyeddöntőhöz.
Hozzászólások 0
Hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés