ACF Fiorentina

Az ACF Fiorentina Firenze legnagyobb futballklubja és a Serie A, vagyis az olasz bajnokság egyik legnagyobb hagyományú együttese. Az 1926-ban alapított egyesületet jellegzetes lila szerelése miatt egyszerűen csak „La Violaként” emlegetik, a városcímer liliomára utalva pedig „gigliatinak” is nevezik. Hazai mérkőzéseit a Campo di Marte városrészben álló Stadio Artemio Franchiban játssza.

A klub két bajnoki címet és hat Olasz Kupát szerzett, 1961-ben pedig első olasz csapatként nyert európai kupasorozatot, a Kupagyőztesek Európa-kupáját. A Fiorentina jutott el elsőként mind a négy nagy európai kupasorozat döntőjéig, a 2020-as években pedig két egymást követő idényben is a Konferencialiga fináléjáig jutott. A firenzei szurkolótábor Olaszország egyik legszenvedélyesebbje.

Ezen az oldalon egy helyen találod a Fiorentina friss eredményeit, az aktuális Serie A tabellát, a teljes keretet a játékosok adataival, a soron következő Fiorentina-mérkőzéseket és a klub körüli legfontosabb híreket – mindezt magyar nyelven.

Az alapítástól az első kupagyőzelemig

A Fiorentinát 1926 augusztusában hozták létre két firenzei sportegyesület egyesítésével, és a klub rövid idő alatt az olasz élvonal állandó szereplőjévé vált. 1931-ben költözött be a Pier Luigi Nervi tervezte, vasbeton szerkezetű új stadionba, amely azóta is az otthona. Az első jelentős trófea az 1939-40-es Olasz Kupa volt.

Az aranykor: scudetto és európai döntők

A viola együttes első nagy korszaka az 1950-es évek közepén érkezett el: az 1955-56-os idényben megnyerte története első bajnoki címét, a következő évben pedig bejutott a Bajnokcsapatok Európa-kupája döntőjébe, ahol a Real Madrid bizonyult jobbnak. 1961-ben a Fiorentina elhódította a Kupagyőztesek Európa-kupáját, és ezzel ő lett az első olasz klub, amely európai kupagyőzelmet aratott. Ugyanabban az évben, majd 1966-ban is Olasz Kupát emelt magasba, 1966-ban ráadásul a Mitropa-kupát is. A második scudetto az 1968-69-es idényben született meg.

Antognonitól Batistutáig

Az 1970-es és 1980-as évek meghatározó alakja Giancarlo Antognoni volt, a klub örök kapitánya; 1975-ben újabb Olasz Kupa került a vitrinbe. Az 1989-90-es szezonban a Fiorentina az UEFA-kupa döntőjéig menetelt, ahol a Juventus állította meg. A kilencvenes években Firenzében vált világklasszissá Roberto Baggio, majd az argentin Gabriel Batistuta gólzáporai és Rui Costa játékmesteri teljesítménye hozott újabb sikereket: 1996-ban Olasz Kupát és Olasz Szuperkupát nyert a csapat, 2001-ben pedig újabb kupagyőzelem következett.

Újjáépítés és a mai Fiorentina

A 2002-es pénzügyi összeomlás után a klubot a legalsó osztályból kellett újraindítani, a Fiorentina azonban néhány év alatt visszakapaszkodott a Serie A-ba, és ismét rendszeres európai kupaszereplő lett. A legutóbbi évek legnagyobb sikerét a Konferencialiga két egymást követő döntője jelentette 2023-ban és 2024-ben. A csapat vezetőedzője Fabio Grosso, a 2006-os világbajnok korábbi olasz válogatott védő.

A Fiorentina otthona a firenzei Campo di Marte negyedben álló Stadio Artemio Franchi, amely nem csupán futballstadion, hanem a 20. századi olasz építészet egyik ikonikus alkotása is. Pier Luigi Nervi tervei alapján épült, és a vasbeton lelátószerkezet, a Maratona-torony, valamint a jellegzetes csigalépcsők a modernizmus emblematikus darabjai.

Az arénát eredetileg Stadio Giovanni Bertának hívták, a háború után hosszú ideig egyszerűen csak Comunaléként emlegették, jelenlegi nevét pedig Artemio Franchi egykori olasz sportvezetőről kapta.

• Név: Stadio Artemio Franchi
• Megnyitás: 1931. szeptember 13.
• Befogadóképesség: kb. 43 100 néző
• Város: Firenze, Campo di Marte negyed
• Korábbi nevek: Stadio Giovanni Berta, Stadio Comunale
• Tervező: Pier Luigi Nervi

A stadion 2024 februárjában megkezdett, több ütemben zajló nagyszabású felújításon esik át: megújul a Maratona-lelátó, teljes tető kerül az arénára, és új kanyarok épülnek, a munkálatok idején pedig a befogadóképesség átmenetileg csökken. A hangulaton mindez nem változtat: a Curva Fiesole szurkolói minden Fiorentina-mérkőzésen látványos biztatással kísérik a violát.