Parma Calcio 1913

A Parma Calcio 1913 az észak-olaszországi Emilia-Romagna régió egyik legismertebb futballklubja, amelyet 1913-ban alapítottak Parma városában. Hagyományos klubszínei a sárga és a kék, a jellegzetes fehér, fekete kereszttel díszített mez után pedig a Crociati (Keresztesek) becenevet kapta; emellett Gialloblù és Ducali néven is emlegetik.

A Parma az 1990-es években az európai futball egyik meglepetéscsapata volt: három Coppa Italia mellett KEK-et, két UEFA-kupát és UEFA-Szuperkupát is nyert. A 2015-ös csőd és az újrakezdés után a klub példátlan tempóban építette újjá magát, és visszatalált a Serie A-ba. Hazai mérkőzéseit a város központjához közeli, 1923-ban átadott Stadio Ennio Tardiniben játssza.

Ezen az oldalon magyarul követheted a Parma eredményeit és mérkőzéseit, megnézheted az olasz bajnokság tabelláját, a teljes Parma keretet és a klubbal kapcsolatos híreket.

Alapítás és a hosszú várakozás évtizedei

A klub 1913-ban jött létre Parmában; a kezdeti egyesület a város nagy szülötte, Giuseppe Verdi születésének centenáriumára utalva a Verdi Foot Ball Club nevet viselte, majd hamarosan Parma Foot Ball Clubként folytatta. A Parma évtizedeken át a Serie B és a harmadosztály között mozgott, és csak 1990-ben jutott fel először a Serie A-ba.

Az aranykor: európai trófeák sorozata

Az élvonalba érkezés után a Parma az olasz futball egyik legizgalmasabb csapatává vált. Nevio Scala vezetésével 1992-ben megnyerte az első Coppa Italiáját, 1993-ban a Kupagyőztesek Európa-kupáját és az UEFA-Szuperkupát, 1995-ben pedig az UEFA-kupát. A csapat 1999-ben megismételte a bűvészmutatványt: Alberto Malesani irányításával újabb UEFA-kupát és Coppa Italiát nyert, majd az olasz Szuperkupát is elhódította. A harmadik kupagyőzelem 2002-ben érkezett. Ezekben az években olyan világklasszisok játszottak Parmában, mint Gianluigi Buffon, Fabio Cannavaro, Lilian Thuram, Hernán Crespo, Juan Sebastián Verón, Gianfranco Zola és Faustino Asprilla, a kispadon pedig Carlo Ancelotti is megfordult.

Összeomlás és újrakezdés

A főszponzor Parmalat 2003-as összeomlása alapjaiban rendítette meg a klubot, a mélypont pedig 2015. március 19-én érkezett, amikor a Parmát csődbe vitték. Az egyesületet 2015 nyarán SSD Parma Calcio 1913 néven alapították újra, és a negyedosztályú Serie D-ben kellett újrakezdenie.

A Parma újjászületése: három feljutás egymás után

Az újjászületés példátlan volt: a Parma 2016-ban megnyerte a Serie D-t, 2017-ben a rájátszásban felkerült a Serie B-be, 2018-ban pedig második helyen zárva visszaért a Serie A-ba – első olasz klubként három egymást követő feljutással a negyedosztályból az élvonalba. Három élvonalbeli idény után, 2021-ben ismét kiesett, 2024-ben viszont története során először bajnokként nyerte meg a Serie B-t, és visszatért az olasz bajnokság első osztályába.

A Parma hazai pályája a Stadio Ennio Tardini, amelyet a szurkolók egyszerűen csak Il Tardininek hívnak. A létesítmény 1923-ban nyílt meg, így Olaszország egyik legrégebbi, ma is használatban lévő futballstadionja. Nevét Ennio Tardiniről, a klub egykori elnökéről kapta, aki az építés legfőbb szorgalmazója volt.

A stadion a városközpont és a régi városfal között fekszik, így a belvárosból gyalog is könnyen megközelíthető – ez a Parma mérkőzések egyik jellegzetessége.

• Név: Stadio Ennio Tardini
• Megnyitás: 1923
• Befogadóképesség: 23 324 ülőhely a klub hivatalos adata szerint; az egyes mérkőzésekre hatóságilag engedélyezett kapacitás ehhez képest valamivel alacsonyabb, nagyjából 22 300 fő
• Város: Parma, Emilia-Romagna
• Becenév: Il Tardini

A Tardini az elmúlt évtizedekben több kisebb felújításon esett át: megújították a keleti lelátó tetőszerkezetét, korszerűsítették a vízelvezetést, óriáskivetítő és modern sajtóhelyiségek is érkeztek. A klub és a város évek óta tervezi az aréna átfogó átépítését, több koncepció is született a kapacitás növelésére és a lelátók lefedésére. A viszonylag kis, de meredek lelátók miatt a pálya közel van a nézőkhöz, ami különlegesen intenzív hangulatot teremt a nagy Serie A-rangadókon – a kilencvenes évek európai estéi pedig a mai napig meghatározzák a stadion legendáját.