Serie A: a Cagliari öt góllal áll a negyedik helyen – a bajnokság legszűkebb mérlege

A Serie A ötödik fordulója után a Cagliari tizenkét ponttal a negyedik helyen áll, és mindössze öt gólt szerzett. A két szám egymás mellett szokatlan. A bajnokságban az első ötven mérkőzésen összesen 145 gól esett, ebből a Cagliari ötöt jegyez: a teljes góltermés alig több mint három százalékát. A kiosztott 141 pontból viszont tizenkettő az övé, vagyis a pontok több mint nyolc százaléka. Ez a két arány közötti szakadék az egész történet.

A mérleg négy győzelem, nulla döntetlen, egy vereség. Öt rúgott gól, két kapott. A két kapott gól a mezőny legkevesebbje: a második helyen a Roma és a Lazio áll hárommal, a Juventus négyet kapott. A Cagliari tehát nem egyszerűen jól védekezik, hanem a bajnokság minden más csapatánál kevesebbszer kellett a kezdőkörbe sétálnia.

Ez a cikk nem mérkőzésbeszámoló. A válogatott szünet alatt íródott, mérkőzésnap nélkül, és arra keres választ, hogy pontosan milyen szerkezetből áll össze ez a tizenkét pont, milyen szűk a hibahatára, és mit dönthet el belőle a hatodik forduló, amely október 10. és 12. között következik – a Cagliari számára a Juventus elleni vasárnap esti mérkőzéssel.

Az öt mérkőzés, egyenként

Az alábbi öt eredményt és gólszerzőt mind legalább két, egymástól független kiadó anyagával vetettük össze. Ami nem állta ki ezt a próbát, az kimaradt, és a cikk végén külön szakaszban soroljuk fel.

1. 1. forduló, augusztus 22.: Parma–Cagliari 0–1, idegenben. A győztes gólt Alessandro Romano szerezte a 79. percben, jó tizenhat méterről, bal lábbal.

2. 2. forduló, augusztus 30.: Cagliari–Inter 0–1, hazai pályán, az Unipol Domusban. Hakan Çalhanoğlu talált be a 9. percben, Barella jobb oldali labdájából.

3. 3. forduló, szeptember 7.: Cagliari–Lecce 1–0, hazai pályán. Daniel Maldini fejjel, a 29. percben, szöglet után.

4. 4. forduló, szeptember 12.: Atalanta–Cagliari 1–2, idegenben, Bergamóban. Mendy a 19. percben szerzett vezetést, Gianluca Scamacca a 41. percben egyenlített, Maldini a 61. percben büntetőből döntötte el a mérkőzést.

5. 5. forduló, szeptember 19.: Udinese–Cagliari 0–1, idegenben. Maldini az 54. percben, és öt perccel később le is cserélték.

Két dolog azonnal látszik. Az első: a Cagliari mind az öt mérkőzése egygólos különbséggel dőlt el. Négy győzelem és egy vereség, mindegyik pontosan egy góllal. A második: a Cagliari öt mérkőzésén összesen hét gól esett, mérkőzésenként 1,4. A bajnoksági átlag ugyanebben az időszakban 2,9 gól meccsenként. A Cagliari mérkőzésein tehát kevesebb mint fele annyi gól születik, mint amennyi a Serie A-ban átlagos.

Egy gól meccsenként, 2,4 pont meccsenként

Bontsuk le átlagokra. A Cagliari öt fordulóban 1,0 gólt szerzett és 0,4 gólt kapott mérkőzésenként, és 2,4 pontot gyűjtött meccsenként. A maximum három; a Cagliari ennek a nyolcvan százalékát hozta. Ez az arány önmagában bajnokjelölti, csak éppen olyan góltermeléssel párosul, amely a bajnokság alsó harmadára jellemző: öt gól öt meccsen kevesebb, mint amennyit a tizenkettedik Lecce vagy a tizennegyedik Torino szerzett, és pontosan annyi, mint a tizenegyedik Atalantáé.

Másképp számolva: a Cagliari minden egyes rúgott góljára 2,4 pont jut. Az élcsoportban ez az arány sehol nem közelíti meg ezt. A Romának 14 gólja hozott 13 pontot, az Internek 15 gólja 13-at, a Laziónak 8 gólja 13-at. Vagyis a Lazio – amely maga is takarékos bajnokságot játszik – 1,6 pontot csinál gólonként, a Roma és az Inter egynél kevesebbet. A Cagliari ezen a mutatón messze a mezőny fölött van, és ez nem erény, hanem kockázat: azt jelenti, hogy nagyon kevés gólból nagyon sok pontot vett ki, és minden egyes gól rendkívül nagy súlyt visel.

Van egy még egyszerűbb összefüggés is. A Cagliari öt mérkőzéséből négyen szerzett gólt, és mind a négyet megnyerte. Egyetlen olyan mérkőzése volt, amelyen nem talált be – az Inter elleni hazai –, és ez az egyetlen veresége. Öt forduló után a csapat mérlege tehát egyetlen mondatba sűríthető: ha a Cagliari betalál, nyer. Ez rövid mintán szép szimmetria, de nem stratégia, hanem következmény.

A két kapott gól és a három kapott gól nélküli mérkőzés

A Cagliari öt mérkőzéséből háromszor nem kapott gólt: Parmában, a Lecce ellen és Udinében. A két bekapott gól két különböző mérkőzésen esett, vagyis a csapatnak egyetlen olyan meccse sem volt, amelyen kétszer kellett volna kezdőrúgást végeznie. Mindkét kapott gól az első félidőben született, a 9. és a 41. percben.

Az olasz sajtó a szünet előtti napokban ezt a védekezést állította középpontba. A Tuttosport szeptember 21-i összeállítása szerint a Cagliari a Serie A legjobb védekezése két kapott góllal, mögötte a Lazio és a Roma hárommal, és a Cagliari öt mérkőzésből háromszor nem kapott gólt – ugyanennyiszer, mint a Lazio. Ugyanez a cikk emeli ki a kapus, Elia Caprile szerepét, védéseit az Atalanta és az Udinese elleni idegenbeli győzelmekben. A Lega Serie A hivatalos beszámolója az Udinese elleni mérkőzésről szintén Caprile több nagy védését említi, Davis, Zaniolo, Kabasele és Gueye helyzeteinél.

Ez fontos árnyalat. A két kapott gól nem azt jelenti, hogy a Cagliari ellen nem alakultak ki helyzetek. Legalább az ötödik fordulóban a hivatalos beszámoló szerint bőven voltak, csak nem lettek belőlük gólok. Egy védekezési mutató mindig két dolgot kever össze: azt, hogy mennyit engedett a csapat, és azt, hogy ebből mennyi ment be. Öt mérkőzés túl rövid ahhoz, hogy a kettőt szét lehessen választani.

Maldini három gólja három egymást követő fordulóban

A Cagliari öt góljából hármat Daniel Maldini szerzett, egyet Mendy, egyet Romano. Maldini gólja a harmadik, a negyedik és az ötödik fordulóban esett, vagyis sorozatban három bajnoki mérkőzésen talált be: a Lecce ellen fejjel, Bergamóban büntetőből, Udinében pedig egy hazai védelmi hiba után. A csapat góljainak hatvan százaléka tehát egyetlen játékostól származik, és az a három gól három egymást követő fordulóban, folyamatosan érkezett.

Ez a koncentráció a modell második nagy kockázata. Az első kettő fordulóban, amikor Maldini még nem szerepelt a góllövők között, a Cagliari összesen egy gólt rúgott – Romano távoli lövését Parmában – és három pontot gyűjtött ötből. A harmadik fordulótól kezdve, Maldini betalálásaival párhuzamosan, három mérkőzésen négy gól és kilenc pont jött. A különbség nem feltétlenül ok-okozat, de a mintázat egyértelmű: a Cagliari góltermelése jelenleg gyakorlatilag egyetlen forrásra támaszkodik.

A Cagliarinews24 szeptember 23-i elemzése ugyanezt a pontot járja körül: eszerint a klub öt góljából három Maldinié, egy Mendyé, egy Romanóé, és a következő lépés a támadójáték bővítése lenne. Az összevetés, amelyet ez a lap felhoz, beszédes: a Milan tíz, a Lazio nyolc gólnál jár ugyanennyi fordulóban, és mindkettő kevesebb pontot gyűjtött a Cagliarinál.

Nulla döntetlen: mit árul el a szerkezet

Öt mérkőzés, nulla döntetlen. A bajnokságban négy ilyen csapat van: a Cagliari 4–0–1-gyel, az Atalanta és a Lecce 2–0–3-mal, a Venezia 0–0–5-tel. A Cagliari az egyetlen közülük, amely a tabella felső felében áll, és az egyetlen, amelynek ez a szerkezet pontokat hozott, nem pontokat vett el.

Érdemes ezt összevetni a három éllovassal. A Roma, az Inter és a Lazio mind 4–1–0-val áll, mindhárom tizenhárom ponttal. Vagyis pontosan ugyanannyi győzelmük van, mint a Cagliarinak, és a különbség egyetlen mérkőzésben rejlik: ők egyszer döntetlent játszottak, a Cagliari egyszer kikapott. Ez a differencia egy pont, és pontosan ennyi választja el a negyedik helyet az elsőtől.

A nulla döntetlen ugyanakkor nem pusztán statisztikai kuriózum. Egy olyan csapatnál, amely meccsenként átlagosan egy gólt szerez, a döntetlen elvileg a legvalószínűbb kimenetel lenne: kevés gól, szoros állás, kiegyenlített végjáték. A Cagliari mérkőzései mégis eldőlnek. A hét gólból hat úgy esett, hogy vezetést vagy egyenlítést jelentett, és a három 1–0-s mérkőzésen a gól után a másik csapat már nem tudott válaszolni. Hogy ez tudatos játékvezetési modell eredménye vagy a rövid minta véletlenje, azt öt forduló nem dönti el.

Kilenc pont idegenben, három otthon

A pontok eloszlása a hazai és az idegenbeli mérkőzések között a Cagliari mérlegének legszokatlanabb része. Bontsuk szét.

• Idegenben: három mérkőzés, három győzelem, kilenc pont. Négy rúgott gól, egy kapott. Parma, Atalanta, Udinese – három különböző helyszín, három különböző ellenfél a tabella különböző sávjaiból.

• Hazai pályán: két mérkőzés, egy győzelem, egy vereség, három pont. Egy rúgott gól, egy kapott.

A tizenkét pontból tehát kilenc idegenben született, a maximumot hozva, miközben a két hazai mérkőzésen a lehetséges hat pontból három jött össze. Ez a megoszlás önmagában nem jelent semmit – két hazai mérkőzés minta gyanánt használhatatlan –, de a menetrend olvasásához fontos. A Cagliari eddig több mérkőzést játszott idegenben, mint otthon, és ez a hatodik fordulóban kiegyenlítődik: október 11-én az Unipol Domusban fogadja a Juventust.

Az idegenbeli mérleg egy dolgot mindenesetre megmutat: a modell nem helyszínfüggő. Egy alacsony góltermelésű, védekezésre épülő csapatnál gyakori, hogy a hazai pálya a pontok fő forrása, és idegenben a döntetlen a reális cél. A Cagliari esetében ennek pontosan az ellenkezője történt eddig.

A hibahatár: mennyi tartalék van a rendszerben

Itt jön a cikk központi kérdése. Egy olyan mérleg, amelyben három győzelem 1–0-ra született, rendkívül kevés hibát tűr. Vegyük sorra, mi történt volna egyetlen további kapott góllal mérkőzésenként.

A három 1–0 mindegyike 1–1-gyé válna. Ez három győzelem helyett három döntetlent jelentene, vagyis kilenc pont helyett hármat: a Cagliari nem tizenkét, hanem hat ponttal állna. Hat ponttal jelenleg a tizenegyedik Atalanta és a tizenkettedik Lecce áll. Egyetlen gól mérkőzésenként – a mezőnyben a legjobb védekezés és a második legjobb között mindössze egy gól a különbség öt forduló alatt – a negyedik helyről a tizenegyedikre vinné a csapatot.

Az ellenkező irányban ugyanez a számítás sokkal kevésbé érzékeny. Ha a Cagliari minden mérkőzésen egy góllal többet szerzett volna, az Inter elleni vereségből döntetlen lenne, a többi győzelem maradna győzelem: tizenkét pont helyett tizenhárom. Egy extra gól meccsenként tehát egy pontot hozna, egy extra kapott gól meccsenként hat pontot vinne el. Ez a hatszoros aszimmetria pontosan az, amit a modell törékenységének nevezünk. A Cagliari nem azért áll a negyedik helyen, mert sok gólt rúg, és nem is azért, mert sok gólt megelőz – hanem azért, mert a nulla és az egy kapott gól között tartja magát.

Ehhez jön a gólszerzés egyforrásúsága. Ha a hármat szerző játékos góljai elmaradnának, a csapat góltermése öt helyett kettőre csökkenne, és a három forduló, amelyben ezek a gólok estek, kilenc pont helyett legfeljebb hármat hozna. Két érzékeny pont – a nulla kapott gól és az egy gólszerző – tartja a tizenkét pontot. Egyik sem tartható öt fordulón túl automatikusan, és ezt maga a vezetőedző fogalmazta meg a legpontosabban.

Pisacane a szünet előtt

Fabio Pisacane az Udinese elleni mérkőzés után röviden beszélt. „Főleg a szurkolóknak örülök, nekünk viszont koncentráltnak kell maradnunk, két lábbal a földön” – mondta. A védekezés logikájáról így fogalmazott: „A szenvedés nem aggaszt, ha szervezett, ha áldozatvállalás kíséri, és ha mindenki osztozik benne.” Ez a mondat pontosabb leírása a Cagliari eddigi bajnokságának, mint bármelyik mutató: a szervezett szenvedés vállalása nem melléktermék, hanem a modell alapja.

Két nappal később, szeptember 21-én, két egymástól független olasz kiadó – a Tuttocagliari és a Centotrentuno – is beszámolt Pisacane szünet előtti nyilatkozatairól. Eszerint a vezetőedző szerint a csapat kezdése „váratlan” volt, és túlmentek a saját elvárásaikon; a válogatott szünet a megfelelő pillanatban érkezik, mert néhány játékos így levegőhöz jut; és ahogy a játékosoknak is elmondta, véget ért egy minitorna, a szünet után egy másik kezdődik. A folytatás kulcsszavai nála a kompaktság, az alázat és az elszántság. A Centotrentuno beszámolójában ehhez még annyi jön hozzá, hogy a klub elégedett a rajttal, de tisztában van vele, hogy hosszú az út.

A vereséget szenvedő oldalról az Udinese vezetőedzője, Kosta Runjaić szűkszavú volt: „Kikaptunk, ez a tényállás. A futball eredményeken alapul, és nagyon sajnáljuk ezt a vereséget.”

Gólkülönbség, pont, holtverseny: mi rangsorol valójában

A tabella egyik gyakori félreolvasása, hogy a gólkülönbség rangsorol. Nem az rangsorol, hanem a pont. A Cagliari +3-mal a negyedik, miközben a Milan +6-tal az ötödik, a Frosinone +5-tel a hatodik, a Juventus +4-gyel a hetedik. A Como szintén +3-nál jár, mégis nyolcadik. Vagyis a Cagliari felett és alatt egyaránt vannak jobb gólkülönbségű csapatok, és ez teljesen szabályos: a pontszám dönt, tizenkettő nagyobb, mint tizenegy vagy tíz.

A gólkülönbség csak akkor lép be, ha a pontszám azonos – és a Serie A-ban még akkor sem elsőként. A FIGC 2026/27-es kiírása szerint azonos pontszámú csapatok esetében egymás elleni kis tabellát kell képezni, ez a classifica avulsa. A sorrend: az egymás elleni mérkőzéseken szerzett pont, az egymás elleni gólkülönbség, majd az összesített gólkülönbség, ezt követően a rúgott gólok száma, végül sorsolás. A szabály formálisan a bajnokság végére vonatkozik, tehát az évközi tabella sorrendje ettől eltérően is megjeleníthető.

A gyakorlatban ez most azt jelenti, hogy a Cagliarinak nincs holtversenye: egyedül áll tizenkét ponttal. Fölötte három csapat tizenhárommal, alatta egy tizeneggyel és három tízzel. A negyedik hely tehát nem szabályértelmezés kérdése, hanem egyetlen ponté felfelé és egyetlen ponté lefelé.

A gólszegény forduló mint háttér

A Cagliari modelljét érdemes a bajnokság általános közegében nézni. Az ötödik forduló a négy nagy európai bajnokság közül a legkevesebb gólt hozta: tíz mérkőzésen 24 gól, mérkőzésenként 2,4. Ugyanakkor – és ez az érdekes rész – ez volt az egyetlen bajnokság, ahol egyetlen gól nélküli döntetlen sem született. Mind a tíz mérkőzésen esett gól, és mind a tízen eldőlt valami.

Ez két dolgot mond el. Az első: a kevés gól nem azonos az eseménytelen mérkőzéssel. Egy 1–0 vagy egy 2–1 ugyanannyi fordulópontot tartalmazhat, mint egy 4–3, csak a fordulópontok súlya nagyobb, mert kevesebb van belőlük. A második: a Serie A jelenlegi közegében a Cagliari modellje más értékű, mint egy gólgazdagabb bajnokságban lenne. Ahol mérkőzésenként három-négy gól esik, ott a nulla kapott gólra épített terv folyamatosan fel fog borulni. Ahol 2,4, ott a terv többször jön be.

A fordulóban öt csapat nem kapott gólt: a Cagliari, a Lazio, a Frosinone, a Juventus és a Milan. Vagyis a tíz mérkőzésből ötben volt olyan oldal, amely tisztán hozta le a kapuját. A Cagliari ebben a társaságban nem kivétel, hanem a legkövetkezetesebb eset – öt fordulóból háromszor.

Mennyire törékeny a negyedik hely

Vezessük le, mi történhet a hatodik forduló után. A Cagliari jelenleg tizenkét ponton áll. Október 11-én a Juventust fogadja, tehát a saját pontszáma 12 és 15 között mozoghat.

• Ha nyer: 15 pont. Ekkor a három, jelenleg tizenhárom pontos csapat közül legfeljebb kettőnek kellene elveszítenie pontot ahhoz, hogy a Cagliari feljebb lépjen; ha mindhárom kikap, akár a tabella élére is kerülhet.

• Ha döntetlent játszik: 13 pont. Beérné a jelenlegi éllovasokat, és a sorrend azon múlna, hogy azok mit csinálnak a saját mérkőzésükön.

• Ha kikap: marad 12 ponton. Ilyenkor legrosszabb esetben a három éllovas mellett a Milan, a Frosinone, a Como és a Juventus is elé kerülhet – vagyis a nyolcadik helyig csúszhat vissza anélkül, hogy egyetlen pontot is veszítene a saját számlájáról.

Ez a sáv mutatja meg legjobban a pozíció természetét. A Cagliari egyetlen mérkőzésen belül elérheti az első helyet és a nyolcadikat is. Nem azért, mert ingadozó a teljesítménye, hanem mert a tabella ezen a szakaszán három pont négy-öt helyezésnyi elmozdulást jelent. Az élcsoport ötödik forduló utáni sűrűsége – 13, 13, 13, 12, 11, 10, 10, 10 – történelmileg nem szokatlan a Serie A-ban ilyen korán, de a Cagliari szempontjából azt jelenti, hogy a negyedik hely nem állapot, hanem pillanatfelvétel.

A Juventus elleni mérkőzés ráadásul pontosan az a típusú próba, amelyet a modell eddig nem kapott meg hazai pályán. Az egyetlen hazai ellenfél, amely a tabella felső harmadából érkezett, az Inter volt – és az volt a Cagliari egyetlen veresége, egyben az egyetlen mérkőzése gól nélkül. A Juventus tíz ponttal, 8–4-es gólaránnyal jön, és az ötödik fordulóban maga is kapott gól nélkül zárt.

Meddig szokott kitartani egy ilyen modell

Erre a kérdésre nem lehet öt forduló alapján válaszolni, és nem is fogunk úgy tenni, mintha lehetne. Amit meg lehet mondani, az a következő: a Cagliari jelenlegi pontszerzési üteme – 2,4 pont mérkőzésenként – egy teljes, 38 fordulós szezonra vetítve kilencven pont fölötti végeredményt adna, ami a Serie A történetében bajnoki szintű teljesítmény. Ugyanez a góltermelés ugyanezen a 38 fordulón 38 gólt jelentene, ami a kiesés elleni küzdelemben szereplő csapatokra jellemző szám. A két extrapoláció nem fér meg egymás mellett, és épp ezért egyik sem használható előrejelzésként.

A reális kérdés nem az, hogy a Cagliari bajnokesélyes-e – nem az –, hanem az, hogy a védekezési szint mennyire valós. Két kapott gól öt mérkőzésen olyan alacsony érték, amelynél a véletlen szerepe nagy. A hivatalos beszámolók szerint az ellenfelek helyzeteket alakítottak ki; a kapus többször döntött. Ha a védekezés valódi szintje mondjuk mérkőzésenként egy kapott gól körül van, akkor a fenti számítás szerint a Cagliari 2,4 pontos meccsátlaga egy-másfél pontra süllyed, és a csapat a középmezőny felső részén találja magát. Ha a védekezés tényleg ennyire jó, akkor a következő kérdés a támadójáték, és ezt maga a klubkörnyezet is felveti.

Ami biztos: a Cagliari öt forduló alatt három idegenbeli győzelmet szerzett, sorozatban hármat nyert, és egyetlen mérkőzésen sem kapott két gólt. Ezek nem prognózisok, hanem tények, és ezekből következik a tizenkét pont.

Amit nem közlünk

A cikk írásakor több olyan információt is találtunk, amely nem érte el azt a küszöböt, amellyel dolgozunk. Ezeket felsoroljuk, mert az olvasónak joga van tudni, mi maradt ki és miért.

• Kiállítás. Az Atalanta–Cagliari mérkőzésről egyetlen kiadó említett egy, az Atalanta stábjából kiállított személyt a 90. percben. Egyetlen forrás nem elég: kiállítás tényét vagy hiányát csak akkor közöljük, ha három egymástól független kiadó kifejezetten kimondja. Ezért sem azt nem állítjuk, hogy volt kiállítás, sem azt, hogy nem volt.

• Nézőszám. Az öt mérkőzés egyikéről sem találtunk olyan forrást, amely jelen lévő nézőt közölt volna. Kiadott jegyet és befogadóképességet nem tekintünk nézőszámnak, ezért a cikkben egyetlen nézőszám sem szerepel.

• Videóbíró. Az Atalanta elleni mérkőzésen büntetőből esett gól. Nem találtunk olyan forrást, amely leírta volna a felülvizsgálat folyamatát, ezért a büntető megítélésének körülményeiről nem írunk semmit.

• Mendy keresztneve. Az általunk használt források nem egyeznek: a mérkőzésbeszámolók egyik csoportja az egyik, egy másik kiadó egy másik keresztnevet ad meg. Amíg ez nem tisztázódik, csak a vezetéknevet használjuk. Nemzetiséget névből semmilyen esetben nem következtetünk.

• Romano életkora és szerződéses helyzete. Ezt egyetlen kiadó közölte, ezért a cikkben nem szerepel adatként.

• Maldini pályán kívüli ügye. Egy, a játékost érintő, nem sportszakmai témában is kering anyag, valamint kapcsolódó klubnyilatkozat. Megnevezett élő személyről egészségi vagy orvosi állítást nem közlünk, és a kapcsolódó ügyet sem vesszük át. A cikk kizárólag azt rögzíti, ami a pályán történt: három gól három egymást követő fordulóban.

• Történeti összehasonlítás. Nem találtunk dátumozott, ellenőrizhető forrást arra, hogy a Cagliari mikor állt utoljára hasonlóan jól öt forduló után, ezért ilyen összevetést nem írunk. A „legjobb rajt X éve” típusú állítás forrás nélkül nem közölhető.

• Lövésszám, várható gólérték és hasonló haladó mutatók. A cikkben szereplő elemzéshez ezek hasznosak lettek volna, de a 2026/27-es idényre vonatkozóan nem találtunk két független kiadótól megerősíthető adatsort, ezért nem szerepelnek.

A csapdák, amelyekkel dolgoztunk

A háttéranyag összeállításakor több olyan buktatóba futottunk, amely rendszeresen félrevisz.

• Régi Udinese–Cagliari anyagok. Ugyanez a párosítás korábbi idényekben is szerepelt, és egy 2024 októberi, játékvezetői szempontú elemzés mai találatként bukkan fel a keresésekben, ugyanazzal a párosítással, és egy valóban megtörtént kiállítást ír le. Ez nem a mostani mérkőzés. A szeptember 19-i találkozóra vonatkozó minden állítást dátumozott, 2026/27-es idényre hivatkozó forrásból vettük.

• Fordított eredmények a keresőoldalakon. Több gyűjtőoldal a Cagliari mérkőzéseit a saját nézőpontja szerint írja ki, és emiatt a 0–1 vagy az 1–2 könnyen vereségként olvasható, holott győzelem. Minden eredménynél megnéztük, melyik csapat volt a hazai, és azt az eredményt vetettük össze a hivatalos beszámolóval.

• Elavult összefoglaló táblázatok. Egy nagy, sokak által használt gyűjtőoldal tabellája a cikk írásakor még a harmadik forduló utáni állapotot mutatta, és az eredménymátrixában az Atalanta–Cagliari mérkőzést fordított végeredménnyel szerepeltette. Ezt az oldalt nem használtuk forrásként.

• Kiadó, nem domain. Ugyanaz a hírügynökségi anyag több domainen is megjelenik; ezt továbbra is egy forrásnak számoljuk. Ugyanígy két olasz sportnapilap egyetlen kiadói csoporthoz tartozik – ezeket sem tekintjük két független megerősítésnek.

• Klubközeli lapok. A Cagliarival foglalkozó szakosodott portálok gyors és részletes anyagokat adnak, de ezeket mérkőzéseredmény megerősítésére önmagukban nem használtuk; a mérkőzések adatait a hivatalos bajnoki beszámolóval és egy attól független kiadó anyagával vetettük össze.

• Idézetek eredete. Pisacane szünet előtti nyilatkozatait két, egymástól független kiadó anyagából vettük, mindkettő szeptember 21-i keltezésű. Azt, ami ezekből csak az egyiknél szerepelt, forráshoz kötve jeleztük.

Ami következik

A hatodik forduló október 10. és 12. között kerül sorra; az olasz időpontok megegyeznek a magyarral. Szombaton a Genoa–Fiorentina 15:00, az Inter–Parma 18:00, a Napoli–Frosinone 20:45 órakor kezdődik. Vasárnap a Como–Roma 12:30, a Lazio–Monza és a Lecce–Bologna 15:00, a Sassuolo–Milan 18:00, a Cagliari–Juventus pedig 20:45 órakor. Hétfőn az Atalanta–Venezia 18:30-kor, a Torino–Udinese 20:45-kor zárja a fordulót.

A Cagliari számára a vasárnap esti mérkőzés az első igazi hazai próba egy közvetlen riválissal szemben, és egyben az első alkalom, hogy a szünet utáni állapotáról bármit mondani lehessen. Pisacane megfogalmazásában egy minitorna véget ért, és a szünet után egy másik kezdődik. A tizenkét pont addig marad tizenkettő; az, hogy mit ér, október 11-én este derül ki.