Az alapítástól az első bajnoki címig
A Torinót 1906. december 3-án alapították Foot-Ball Club Torino néven, részben a Juventustól elpártolt játékosok és vezetők közreműködésével – innen ered a világ egyik legrégebbi városi rivalizálása. Az 1920-as években a klub Julio Libonatti és Adolfo Baloncieri vezérletével vált országos erővé, és az 1927-28-as idényben szerezte meg első hivatalos scudettóját.
A Grande Torino aranykora
A klub – és részben az egész olasz futball – aranykora az 1940-es évekhez kötődik. A Valentino Mazzola vezette Grande Torino öt egymást követő bajnoki címet nyert (1942-43, 1945-46, 1946-47, 1947-48 és 1948-49), 1943-ban pedig az Olasz Kupát is elhódította. A csapat annyira domináns volt, hogy 1947-ben egy válogatott mérkőzésen tíz törzsjátékosa lépett pályára az olasz nemzeti csapatban.
Superga, 1949. május 4.
1949. május 4-én a Lisszabonból hazatérő csapatot szállító repülőgép a város fölé magasodó supergai bazilika támfalának ütközött. A tragédiában a teljes játékoskeret, a szakmai stáb – köztük a magyar Egri Erbstein Ernő – és a kísérő újságírók életüket vesztették. A supergai katasztrófa az olasz sport legfájdalmasabb emléke, a Torino szurkolói minden évben a bazilikánál emlékeznek meg róla.
Újjáépítés és a modern korszak
A Torinónak hosszú évekbe telt újjáépülnie, 1975-76-ban azonban Paolo Pulici és Francesco Graziani gólerejével megszerezte hetedik, egyben eddigi utolsó bajnoki címét. A klub később további Olasz Kupákat nyert (legutóbb 1993-ban), 1991-ben a Mitropa-kupát is elhódította, az 1991-92-es UEFA-kupában pedig döntőbe jutott. A 2000-es évek pénzügyi nehézségei és a klub újraalapítása után a Torino 2005-től Urbano Cairo tulajdonában stabilizálódott, és ismét a Serie A állandó szereplőjévé vált. A klubrekorderek között Giorgio Ferrini (a legtöbb mérkőzés) és Paolo Pulici (a legtöbb gól) neve mellett Gigi Meronié is ott áll, akit „gránátvörös pillangóként” emlegetnek.
