Az alapítástól a háború utáni évekig
Az Udinese elődjét 1896-ban alapították Udinében torna- és vívóegylet formájában, a futballszakosztály pedig 1911-ben indult el. A klub első igazán emlékezetes időszaka az 1950-es évekre esett: az 1954-55-ös idényben az Udinese a Serie A második helyén végzett, ami máig a legjobb bajnoki eredménye. A sikernek azonban keserű utóíze lett: az olasz szövetség egy két évvel korábbi, a Pro Patria elleni mérkőzéshez kötődő vesztegetési ügy miatt 1955 augusztusában büntetésből a Serie B-be sorolta vissza a friuli csapatot. Az Udinese végül egyetlen idény alatt, a másodosztályt bajnokként megnyerve tért vissza az élvonalba.
Nemzetközi kupasikerek és Zico érkezése
Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején az Udinese két nemzetközi kupagyőzelmet is ünnepelhetett: 1978-ban az angol–olasz kupát, 1980-ban pedig a Mitropa-kupát nyerte meg. Az igazi szenzációt azonban az jelentette, hogy a klub leigazolta a brazil világsztár Zicót, aki 1983 és 1985 között játszott a friuli csapatban, és önmagában is tömegeket vonzott a stadionba.
A Pozzo-korszak
1986-ban Giampaolo Pozzo vásárolta meg a klubot, és a Pozzo család azóta is az Udinese tulajdonosa – ez az európai futball egyik leghosszabb ideig tartó családi tulajdonlása. A modell lényege a világméretű játékosmegfigyelés: az Udinese fiatal, kevéssé ismert labdarúgókat igazol, felépíti őket, majd nyereséggel adja tovább őket a nagy kluboknak. Ebben a rendszerben robbant be többek között Oliver Bierhoff, Márcio Amoroso, Vincenzo Iaquinta, Alexis Sánchez és Juan Cuadrado is.
Európai kupák és az Udinese mai korszaka
A klub 2000-ben megnyerte az UEFA Intertotó-kupát, 2005-ben pedig története során először jutott be a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A 2010-es évek elején az Udinese ismét a Serie A élmezőnyébe került, és sorozatban indulhatott a nemzetközi porondon. A modern korszak legnagyobb egyéni sztárja Antonio Di Natale volt, aki 2004 és 2016 között a klub örökös góllövőrekorderévé vált, és kétszer nyerte el a Serie A gólkirályi címét.
